Tartalomhoz

Címke: fotós

Lázi és Bence

Mobil fotózási tippek 1. rész

Szia! elsősorban köszönöm, hogy kiváncsi vagy a véleményemre, és tudásomra. Ebben a rövid bejegyzésben azonnal használható, egyszerű tippeket fogok átnyújtani, hogy fotós nélkül is jó képeket készíthess akár gyermekedről, párodról vagy barátodról a mobiltelefonod segítségével. A legelején fontos lesz tisztázni a fényképezőgépek és a mobiltelefonok közötti különbséget, hogy ennek tudatában átlásd a korlátokat, lehetőségeket.

Mik a főbb különbségek egy fényképezőgép (modern, új típúsú fényképezőgépre kell jelen esetben asszociálni) és egy mobiltelefon között? Valójában a mobiltelefonok több funkcióval rendelkező digitális fényképezőgépek. Ugyanúgy rendelkeznek objektívvel és szenzorral. A különbség valójában csupán annyi, hogy a mobiltelefonok nem főként fényképezésre használandó tárgyak, hanem minden másra is, a mai világban egy zsebszámítógéphez tudnám személy szerint hasonlítani. A mi szempontunkból itt csupán annyit kell megjegyeznünk, hogy egy fényképezőgép a mobiltelefon is.

Egy okos fotós tudja a felszerelése gyengéit és erősségeit, és ennek ismeretével dolgozik. Ha mobiltelefonunk van csak, vagy pedig egy olcsóbb fényképezőgépünk, akkor tanuljuk meg, hogy milyen szituációkban, helyzetekben tudunk jó képeket készíteni, és ennek ismeretével dolgozzunk.

A legelső fontos tudnivaló az, hogy ideális fényviszonyokat használjunk. Ez valójában pofonegyszerű. Minél világosabb van, annál több fénnyel dolgozunk, és annál kevesebb zaj lesz a képünkön. A legideálisabb helyzet pedig a napkelte körüli időszak, és a naplemente előtti 1 óra. Ezeket hívják a fotógráfiában aranyórának. A legtöbb igazán gyönyörű fotó az ilyenkor készül, mert a nap fénye még kellően erős ahhoz, hogy a fényképezőgépek/mobilok elegendő fényhez jussanak, viszont:

1.) Nem “égeti ki” a modell szemét a nap = nem hunyorog a modell;

2.) Nem lesz annyira sok a napból eredő fény, hogy az árnyékos területek túl sötétek legyenek. Nagyon durvának hat a déli 12 órás napsütésben egy fotó, mert a napsütötte részeken nagyon világos, az árnyékos helyeken pedig nagyon sötét van.

Pro tipp: Felhős időben, árnyékban, ablaknál (nem betűző napnál) készítsünk portrékat, lehetőleg úgy, hogy a fény törjön az arcon, tehát a modell félig oldalt álljon az ablaknak.

Rengeteg ember úgy készíti a fotót, hogy csak tetszik neki valami, és lefotózzal. A legnagyobb ereje a mobiltelefonoknak (és a MILC fényképezőgépeknek – nem véletlen, hogy én is ezt használom) az, hogy LÁTOD a fényképet, ami el fog készülni. Tehát szánj egy picit a kép megtervezésére, átgondolására. Ha nincs időd, mert egy pillanatot szeretnél elkapni, (ha van akkor is jó tipp következik) akkor csak 1 dolgot jegyezz meg: ne döntsd a mobiltelefonodat meg, hanem vízszintbe a modelleddel kerülj le, és egyenesen tartsd a kamerát. Ne ferdén fotózz, és ne fentről/lentről, hanem SZEMBŐL készítsd el a fotódat. Főleg, hogy a mobiltelefonokban található lencsék egyik nagy hátránya pont a minőség, így a képek torzulnak, és minél ferdébben tartod a mobiltelefonodat, annál torzabb lesz a fotó: a közelebbi elemek nagyobbak, a távolabbiak pedig kisebbek lesznek. (ez amúgy a vízszintes esetekben is előfordulhat – viszont nem annyira érezhetően.)

Pro tipp: Képzeld el azt, hogy a kamera a szemed, és szemtől szembe álljatok a modellel.

A mobiltelefonok fókusztávolsága (látószög) általában fix. Ez azt jelenti, hogy egy fix látószöget használnak, és ha beleközelítesz a képbe, akkor nem az objektíved zoomol, hanem te belenagyítasz a fotóba, így a kép minősége durván roncsolódhat. Az átlag, leggyakoribb az a 28 mm körüli látószög. Ez a látószög egy “nagylátószög”. Nem kimondottan portréra használják, de nem is tájfotózásra, hanem inkább olyan, ami mindenre jó, így semmiben sem tökéletes, valójában arra tökéletes, hogy minden fontos pillanatot meg tudjuk vele örökíteni saját magunk számára. Mi fotósok 50mm és 105 mm között szoktunk általában portrékat készíteni. Ez azért fontos, mert minden fókusztávolság más-más tulajdonsággal bír. A portréhoz minimum 50 mm-es gyújtótávolságot javaslok, de a közeli arcportrénál még mindig sajnos túl rövid, mert az arcot eltorzítja. Na most képzeld el, hogy ha az 50 mm torzítja az arcot, akkor a mobiltelefon amúgy is gyengébb minőségű, 28 mm-es gyújtótávolságú lencse mennyire torzítja el a kisfiad arcát? Sajnos emiatt én nem javaslom, hogy túl közelről készíts fotót.

Én 85 mm-t használok arc portréhoz, és 50 mm-t félalakos fotózáshoz. Viszont nagyon sok ismert fotós használ 20-24-28-35 mm-es gyújtótávolságot portréhoz, viszont ott tudják, hogy nem szabad túlságosan közel menni a kiszemelt modellhez, mert akkor torz lesz a modell, és a kép nem lesz kellemes néznivaló.

Pro tipp: Ne mássz bele a modelledbe, hanem lépj egyet hátra, és onnan készítsd el a fotót. Kivéve, ha ez a célod.

Mutatok példákat az én általam használt gyújtótávolságokról.

24 mm (kb. mobiltelefonokkal azonos):

Lázi és Bence

50 mm (a leggyakrabban használt portré gyújtótávolság):

85 mm pedig az én kedvencem:

Utolsó tippem mára: Ügyelj arra, hogy mi van a háttérben. Nyilván sokszor elkerülhetetlen, hogy valami nem odaillő kerüljön a háttérbe, viszont ha van időd és lehetőséged, akkor a zavaró, nem odavaló elemeket tedd arrébb. Ha nem mozgatható tárgyról beszélünk, akkor próbáld meg úgy komponálni a képet (pl. oldalra lépsz, vagy megkéred a modelledet, hogy menjen picit balra/jobbra), hogy ne legyen semmilyen elem sem túlságosan zavaró a fotón. Leggyakoribb hibák, hogy egy fa/oszlop pont a modell “fejéből” mászik ki, ami nagyon durván roncsolja a kép vizuális minőségét. Ha csak egy picit tudatosabban készíted a képeidet, már sokkal jobb eredményeket érhetsz el! Remélem sikerült némi segítséget nyújtanom. Hálás lennék, ha esetleg visszajelzés formájában véleményt formálnál a bejegyzésemről, és megírnád, hogy miben tudnék még plusz tanácsot adni!

Miért, és hogyan kezdtem el fotózni….

Mindig is szerettem kreatív munkákat végezni, és mindig csodáltam azokat a dolgokat, amelyek különlegeset, és valami szépet tartalmaztak. Gyerekkoromban valami okból kifolyólag elkezdett érdekelni a fotózás( hogy miért és mi vett erre rá, azt máig nem tudom). Karácsonyra kaptam egy bridge fényképezőgépet (nagyon egyszerű Fujifilm finepix kamera), amit mindenhova magammal cipeltem. Egész egyszerűen tetszett az, hogy fényképezhettem.

Sajnos ezt a hobbimat lecserélte a bulizás és a számítógépes játékok világa, így egészen 26 éves koromig nem is foglalkoztam fényképezéssel. Najó, a mobilomon azért nyomkodtam a gombokat, de hát az ugye nem ugyan az.

Végül a magánéletem és a munkám miatt ismét fényképezőgépet ragadtam, termék fotózást és családi fotózást szerettem volna végezni. A munkámban szükség volt jó minőségű termék fotókra, hogy online felületeket könyebben propagálhassam cégünk termékeit, referencia munkáit (irodabútor). A magánéletemben pedig a várandós feleségemről szerettem volna olyan fotókat készíteni, melyeket évek múlva is örömmel nézhetek vissza (meg természetesen a kisfaimról is). Ez a hobbi olyan szinten kezdett el a függőségemmé válni, hogy végül hivatásommá alakult át.

Az első “komolyabb”(vagyis tükörreflexes) fényképezőgépem egy Nikon D3300-as volt alap objektívvel, viszont 2-3 hónap úgy éreztem, hogy valahogyan jobb fotókat is képes lennék elkészíteni, viszont nem tudtam, hogy mit kell tennem annak érdekében, hogy a tudásom és a képeim jobbá váljanak. Olyan éhessé váltam a tudásra, hogy folyamatosan fejlesztettem magam, fotósokkal beszélgettem, youtube-on videókat néztem, könyveket bújtam. Rájöttem, hogy bár nem az eszköztől válunk profivá, mégis nagyban hozzájárul a sikerünkhöz. Megvettem az első komolyabb objektívemet (50 mm-es portré objektív), ezzel pedig még anno ingyen, de fotózásokat vállaltam.

Végül egy barátomról készítettem üzleti fotókat (ingyen). Annyi pozitív visszajelzést kaptam idegenektől, hogy elkezdtem hinni magamban és a tudásomban. Pár nappal a fotók napvilágra kerülése után kaptam is egy telefonhívást, hogy “profi fotóst keresnek”, vállalom e egy üzleti portfolió elkészítését. Kicsit izgultam, de rábólintottam (hát nem a “profi” jelző jutott volna eszembe akkor még magamról 🙂 ). Az első üzleti fotózásom után mégis beindult a gépezet, és csak jöttek és jöttek a felkérések, ajánlások.

Fontosnak éreztem, hogy ne “csapjam be” az ügyfeleimet, így beszereztem egy profibb gépet, és elkezdtem a munkáimból és a félretett pénzemből egyre jobb felszereléseket vásárolni. Addig jutottam, hogy a felkérések szinte rendszeresé váltak, annak ellenére, hogy még semmilyen platformon nem propagáltam magamat. Már-már nyomásnak éreztem, hogy készítsek olyan platformokat, ahol meg tudják nézni a referenciamunkáimat leendő ügyfeleim, így először egy facebook oldalt, utána pedig ezt a honlapot hoztam létre.

Szerencsémre már számos rendszeres felkérésem van, illetve kollégák általi megbizatásaim is rendszeresek. A célom az, hogy folyamatosan jobbá és jobbá váljak, valamint, hogy a szakmán belül ismertté váljon a nevem.

Valahogyan így cseppentem bele a fotózásba, és nagyon örülök is neki, mivel hihetetlenül élvezem. Előfordulhat, hogy közhelyesnek hangzik, de valóban az-az igazság, hogy a pénz csupán másodrangú tényező, egyszerűen létre akarok hozni valami szépet, valami maradandót a képeimen keresztül. Remélem idővel téged is ügyfeleim között tarthatlak nyilván akár egy családi fotózáson, kismama fotózáson, vagy esetleg egy rendezvény fotózáson!