fedelinadam.com

Kezdjük az alapokkal: Mióta foglalkozol fotózással, és hogyan kezdődött az érdeklődésed a szakma iránt?

A fotózás már gyerekkoromba felkeltette az érdeklődésemet. Kaptam is karácsonyra egy digitális fényképezőgépet a szüleimtől, amit folyton magammal vittem. Képzeld el, még egy esküvőre is vittem magammal, ahol készítettem pár fotót, de sajnos azok a képek már elvesztek. Szóval gyerekként kezdett el érdekelni a fotózás, de akkor még a portré fotózás nem érdekelt, inkább csak a tájképek, stb. Újra pedig a fotográfia húszonéves koromban kezdett el érdekelni, amikor is a feleségemmel babát vártunk. Akkor kaptam egy tükörreflexes fényképezőgépet születésnapora. (Nikon D3300). Utána teljesen berántott a dolog. Itt van egy kép az első fotók közül:

Mik a legfőbb inspirációid és befolyásaid a munkád során? Hogyan tartod magad motiváltan és kreatívan a mindennapi munka során?

Szerintem nagyon könnyű motiváltnak lenni ebben az iparágban, viszont tudatosnak kell lenni picit. A fotózás egy kreatív szakma, ahol folyamatosan a kreativitásodat tesztelheted, illetve élheted ki. Én úgy érzem, hogy folyton van hova fejlődni, és folyamatosan újabb és újabb kihívások elé állítom magamat. A fotós kollégákat figyelem (főleg instagram-on és pinteresten.), és ha valamelyik kép megtetszik és beindítja a fantáziámat, akkor elkezdek gondolkozni egy hasonló koncepción. Tehát folyamatosan létre akarok hozni saját projekteket. Illetve amikor egy ügyfél felkeres, akkor megkérem, hogy Ő is inspirálódjon az interneten keresztül, hogy amikor elkezdjük a közös munkát (pl. családi fotózás), akkor egy teljesen egyedi végeredményt kapjunk. Akkor veszíti el egy fotós a motivációját, amikor olyan személyeket, témákat kell lefotóznia, akik/amik nem inspirálják, vagy amikor nagyon sokat kell dolgoznia, és repetatív a felhozatal. Kiégni viszont gyorsan ki lehet, ez általában akkor van, amikor olcsón dolgozik, és az ügyfélköre sem annyira igényes. Sajnos ha a fotós beadja a derekát sok olcsó portré fotózásba, akkor nagyon gyorsan sablonos lesz, és romlik a minőség.

Milyen technikákat és stílusokat preferálsz a fotózáskor, és miért? Milyen felszereléseket használsz a legtöbbet, és miért választottad ezeket?

Én nagyon szeretem a “mood” fotózásokat, amik egy hangulatot, egy lifestyle-t mutatnak. Illetve most nagy kedvencem az erős kontraszt, ez viszont változhat, mivel sokszor változtatok a stílusomon. Például a weboldalamon is vannak azért nagyon eltérő stílusú fotók. Sokszor az ügyfél igénye szerint készítem a fotókat, elvégre is nekik készítem a képeket…! A felszerelésem pedig jelenleg Nikon Z6, fix portré objektívek (50 mm 1.8S, 85 mm 1.8S), illetve az új favorit a 24-70 mm 2.8S. Emellett rengeteg fényformálom van, pl. 2 db. Godox Ad200 Pro, stb.

A családi fotózásoknál a naturálisabb hatást preferálom, mert ott egy család stílusát, karakterisztikáját szeretném sugározni, nem pedig valami nagy technikai csodát akarok prezentálni.

Az üzleti fotózásoknál (pl. étel fotózásnál), vagy üzleti portré fotósként a fénytechnikát, fotó technikát és nagyon magas szinten próbálom alkalmazni. Ezt úgy értem, hogy nyilván egy ételnél fontos, hogy megfelelően legyen fényelve a téma, mert nem a mosoly, az ölelés a témánk, hanem egy étel, vagy pedig egy üzletember, akit előnyösen kell bemutatni az ügyfelei számára.

Hogyan tartod fenn az üzleti oldalt, mint fotós? Hogyan értékeled a munkád értékét, és milyen árképzési stratégiákat alkalmazol?

Szerintem az árképzésem kedvező a nyújtott minőséggel szemben. Én legalábbis így érzem. Azért érzem így, mert nagyon sok időt és pénzt fordítottam a tudásomba és a felszerelésembe, és rengeteg versenytársam fele ekkora költségkerettel gyakran több pénzt elkér, mint én. Arról nem is beszélve, hogy az átadott anyag sem feltétlen üti meg a szerintem elfogadható értéket, éppen ezért próbálom a lehető legtöbb potenciális ügyfelet elérni, hogy jó áron kapjon magas minőségű fotókat, és a fotózás profi legyen az elejétől, a végéig.

Mik azok a kihívások, amelyekkel szembe kell nézned a fotózási iparban? Milyen változásokat láttál az elmúlt években a digitális technológiák terén, és hogyan befolyásolták a munkádat?

Folyamatosan fejlődik a technika, de ez rám nincs hatással, mert szerintem a fotós tudása a legfontosabb. A tudás nem csak a fotózásnál kell, hanem az utómunkánál, az előkészületeknél, illetve ahhoz is kell, hogy tudja a fotós, hogy melyik lencse (objektív), vagy vaku mikor kell, és mi lesz a végeredmény, ha ezt-azt használja. A kihívás inkább az, hogy sokan ismeretségi körben keresnek fotóst, és sok fotós alacsonyabb áron dolgozik, és rontják a piaci értékét a fotózásnak. Amire viszont rájöttem az nem más, mint az, hogy a magas minőségre mindig lesz kereslet, és ha folyton a tudásom legjavát adom, akkor mindig lesz munkám. Valójában üzleti résszel is sokat kell foglalkozni, ami pedig azért nehéz, mert a fotósok fotózni szeretnek, nem üzletelni. 🙂

Mi a legfontosabb tanácsod a kezdő fotósok számára, akik be akarnak lépni az iparba, és hogyan készülnek fel a sikeres karrierre a fotózási iparban?

Azt javaslom, hogy szeressék, csinálják, és folyamatosan inspirálódjanak. Legyenek nyitottam a fejlődésre, és találják meg a saját stílusukat. Az emberek szeretik a kreativitást, és az egyediséget. Ismerkedjenek, beszélgessenek más portré fotóssal. Ha valakit például étel fotós szeretne lenni, vagy termék fotós, akkor ajánljon fel ingyen fotózást olyan helyeken, ahol érdekes témát, vagy terméket fotózhat, és gyakorolhat. Amit még hozzátennék az a felszerelés folyamatos fejlesztése, építése. Sokkal gyorsabban fejlődhetsz, ha megfelelő objetívjeid, fényképezőgéped van. Nekem nagyon limitált költségkeretem volt, így régi, használt objektívekkel kezdtem. Most pedig a Nikon legújabb objektívjeit, illetve fényképezőgépét vehettem meg.

Milyen típusú fotókat szeretsz készíteni leginkább, és miért?

Nem is a fotók típusa számít. Mert például egy férfi portré is lehet izgalmas, de unalmas is. Lehet egy ételfotózás maga a kín, de a legnagyobb öröm forrása is. Nyilván vannak kedvenc témáim. Ezek amúgy a branding fotózás, a családi fotózás, illetve az a kismama fotózás, ahol van már egy gyerek. A lényeg az, hogy inspiratív legyen a modell, illetve az, hogy valami maradandót, minőségit alkothassak. A középszerű fotóktól elalszom. Nem érdekelnek, nem inspirálnak. Ez nem azt jelenti, hogy csak modelleket akarok fotózni – sőt, pont ellenkezőleg… az a legunalmasabb, mert nincs benne semmi egyedi. Az a jó, amikor egy csapattal (értsd: a modellel, a vállalkozóval, a családdal) valami teljesen egyedit alkotunk KÖZÖSEN. Na ezzzz a nagy favoritom.